Thougths from my heart

Van bennem egy vágy. Egy régi, halk, de kitartó hívás, hogy megosszam, ami bennem van. Gondolatokat, érzéseket, apró belső rezdüléseket, amiket eddig nem osztottam meg.
Nem azért, mert annyira különleges lennék.

Hanem mert azt érzem, hogy a kimondás, a megosztás nem csak rólam szól. Hanem rólunk.

Írni számomra nem egy tevékenység. Inkább egyfajta visszatérés. Önmagamhoz. A mélyebb rétegeimhez. Ahhoz a belső hanghoz, amit túl gyakran fojt el a zaj, az elvárások, a nem vagyok elég jó érzése és a bizonytalnság.

És amikor írok, valami megnyílik. Mintha engedélyt adnék magamnak őszintének lenni. Sebezhetőnek. Önazonosnak.

Nem akarok megfelelni. Nem akarom szépíteni. Csak jelen lenni.

Ebben a blogban megpróbálok teret adni annak, ami jön. Néha lehet, hogy kuszán. Máskor fájón tisztán. De őszintén.

Mert az írás számomra egy csatorna, egy híd.

Egy híd az elmém és a szívem között. Egy híd köztem és közted. Köztünk és a világ között.

És ha ez a híd valakit elér, ha csak egyetlen sor is elindít benned valamit, egy gondolatot, egy ötletet, egy érzést, akkor már megérte.

Kapcsolódjunk együtt,

Eszter