Senki sem beszél róla, pedig a karácsony sokunknak érzelmi flashback — nem pihenés.

Mi van akkor, ha a karácsony valójában nem a szeretet ünnepe — hanem az idegrendszeri túlélésé?

Sokat gondolkodtam azon, miért érzem az ünnepeket sokszor fárasztónak, sőt: idegrendszerileg kimerítőnek.
Közben pedig minden arról szól, hogy ez a szeretet, a béke, a lelassulás időszaka.

De bennem mégis egyfajta kettősség él.
És talán benned is.

Mert az ünnepek valójában nem csak meghittek – hanem tele vannak régi mintákkal

Amikor hazamegyek a szüleimhez, azt érzem, hogy egy pillanat alatt beleragadok a gyerekkori szerepeimbe.
Hiába vagyok felnőtt, hiába döntök, hiába építettem fel egy teljesen más életet — a testem egyetlen pillanat alatt reagál.

Mintha amikor belépek, a régi dinamikák, hangszínek, mondatok és elvárások kikapcsolnák a felnőtt énemet, és a régi túlélőmód venné át a helyét.

Ez nem „érzékenység”.
Ez idegrendszer.

És mindehhez hozzáadódik egy másik réteg is

A karácsony tele van olyan szimbolikus elemekkel — illatokkal, rutinokkal, étkezésekkel, családi hagyományokkal — amelyekhez az agyunk régi élményeket kapcsol.
Ezek a neurotagek érzékelik a „mintázatot”, és már aktiválják is a régi reakciókat.

Ezért van az, hogy ilyenkor:
– gyorsabban feszülünk be,
– nehezebb nemet mondani,
– hamarabb zuhanunk ki a jelenből,
– vagy épp túlzottan alkalmazkodunk.

Személyes példám: a határhúzás nehézsége

Nekem mindig nagyon nehéz volt nemet mondani a családi programokra.
Nehéz volt azt mondani:
– „most nem szeretnék enni”,
– „most szeretnék pihenni”,
– „most egyedül szeretnék lenni”,
– „most kihagynék egy programot”.

És ami a legfurcsább: felnőttként ezt sokkal nehezebb kimondani, mint bármely más helyzetben az életemben.

Mert a családi rendszerben mindenkinek megvan a maga régi helye — és ha abból kilépünk, az sokakat zavar.

Mit tehetsz, ha te is így érzel?

1. Kezdd azzal, hogy megengeded magadnak: ez az időszak lehet nehéz

Nem kell úgy tenni, mintha csak öröm lenne.
A test őszintébb ennél.

2. Tervezz előre határokat

Én így csinálom:
– Kiválasztok egy napot, ami tényleg pihenés.
– Eldöntöm, mely programokat vállalom.
– Eldöntöm, melyeket nem.

A világ nem fog összeomlani, ha nemet mondasz egy sütizésre vagy plusz programra.

3. Kommunikálj tisztán, egyszerűen

Például:
„Most szeretnék pihenni, de később csatlakozom.”
„Nem vagyok éhes most, de köszönöm.”
„Szükségem van egy kis csendre.”

Nem kell megmagyarázni.
Nem kell bocsánatot kérni.

4. Adj lassulást a testednek

Az ünnepi időszak ellentmond a tél természetes ritmusának: a test pihenni szeretne, miközben mi túlhajtjuk magunkat.
Ezért a legjobb, amit tehetsz:
– menj ki a levegőre,
– tarts 5 perces szüneteket,
– igyál meleg teát,
– lassítsd a légzésed.

Ezek mind kapaszkodót adnak az idegrendszernek.

5. Figyeld meg, mi vált ki belőled érzelmi reakciót

Ez önismereti kincs.
Nem azért, hogy elkerüld —
hanem azért, hogy tudd, hogyan tartsd meg magad benne.

A karácsony nem attól lesz szép, hogy minden tökéletes

Hanem attól, hogy képesek vagyunk jelen lenni saját magunknak.
Néha ez azt jelenti, hogy pihenünk.
Néha azt, hogy nemet mondunk.
Néha azt, hogy megengedjük magunknak az érzéseket, amelyek feljönnek.

És néha azt, hogy a felnőtt énünket visszahívjuk akkor is, amikor a testünk automatikusan visszacsúszna egy régi szerepbe.

A karácsony idén lehet más.
Lehet őszinte, lassabb, igazabb — és lehet olyan, ahol végre te is helyet kapsz.