Az év vége nem elszámoltatás. Az év eleje nem újrakezdési kényszer.
Bevallom: nekem mindig volt valami furcsa, szorító érzésem a szilveszterrel kapcsolatban.
Mintha az egész egy kicsit erőltetett lenne.
Erőltetett számadás.
Erőltetett értékelés.
Erőltetett újrakezdés.
Mintha december 31-én éjfélkor kötelező lenne lezárni, elengedni, megfogadni, új életet kezdeni.
És ha nem megy?
Ha nem érzed készen magad?
Ha egyszerűen csak fáradt vagy?
Egyre inkább azt érzem – és látom –, hogy újrakezdeni nem csak januárban lehet.
Újrakezdeni bármikor tudsz.
Egy hétfő reggelen.
Egy csendes kedden.
Egy teljesen jelentéktelennek tűnő napon, amikor egyszer csak megszületik benned a döntés.
Nem kell hozzá új év.
Csak őszinteség.
És bátorság.
A változás nem naptárfüggő
Sokszor látjuk ezt év elején: a konditermek tele vannak. Januárban még elszántság, februárban már ritkulás, márciusra pedig visszaáll minden a régibe.
Nem azért, mert az emberek „gyengék”.
Hanem mert a változást külső időponthoz kötötték, nem belső elhatározáshoz.
Pedig a valódi döntések nem naptárhoz igazodnak.
Hanem ahhoz a pillanathoz, amikor azt mondod magadnak:
„Ez nekem fontos. És most komolyan veszem.”
Lehet ez az egészséged.
Egy kapcsolat.
Egy határ, amit végre meg akarsz húzni.
Egy élethelyzet, amiben már nem akarsz tovább maradni.
Ez a te döntésed.
És nem kell hozzá január 1.
Az évértékelés csapdája
Az év vége sokaknál az összehasonlítás ideje.
Honnan hová jutottam.
Mit értem el.
Hol tartanak mások.
És itt kezdődik az önbántás csendes spirálja:
„Még mindig nincs meg az a kapcsolat.”
„Még mindig nem tartok ott szakmailag.”
„Mások már rég előrébb járnak.”
Csakhogy nagyon gyakran nem ugyanazt mérjük.
A külvilágban megjelenő dolgokat – pozíciókat, kapcsolatokat, tárgyakat – hasonlítjuk össze.
Miközben a legnagyobb változások sokszor bennünk történnek.
Ezek nem látványosak.
Nem posztolhatók.
Nem mindig tapsolják meg őket.
De attól még valódiak.
Ami bent változik, az kint is meg fog jelenni
Lehet, hogy idén megtanultál nemet mondani.
Lehet, hogy kevésbé bántod magad.
Lehet, hogy már észreveszed, mi nem esik jól – testileg vagy lelkileg.
Lehet, hogy lassabb lettél, de őszintébb.
Ezek hatalmas dolgok.
Még akkor is, ha a külvilágban még „nem látszik az eredmény”.
Ami bent változik, az előbb-utóbb kifelé is utat talál.
Mindig.
Ez törvényszerű.
Nem mindent kell megtervezni
Ebben az időszakban gyakran akarunk mindent előre látni.
Célokat, terveket, irányokat.
Pedig lehet, hogy most nem erre van szükséged.
Lehet, hogy most az a legnagyobb erő, ha elismered magad.
Ha meglátod a pici változásokat is.
Ha nem hajtod tovább magad, hanem megállsz egy pillanatra.
Ez az év sokunknak nehéz volt.
Döntésekben.
Választásokban.
Elengedésekben.
És mégis itt vagy.
Amire most érdemes ránézned
Talán segít, ha csendben végigmész ezeken:
Nézz rá arra, hol voltál, és arra is, hova szeretnél eljutni.
Nézz rá arra, mennyi minden változott benned, még ha nem is látványosan.
Nézz rá arra, kik vesznek körül, kik maradtak veled.
Lapozd végig a telefonodban az idei emlékeidet – mennyi szépség volt ott is, ahol nehéz volt.
És légy hálás az apró, hétköznapi dolgokért. Azokért, amik megtartanak.
Az év vége nem ítélet.
Az év eleje nem verseny.
Lehet, hogy most nem újrakezdeni kell.
Csak megérkezni oda, ahol éppen vagy.
És onnan – a saját ritmusodban – továbbindulni.
