Szeress bele…magadba

Van egy mondat, amit rengeteget hallunk:
„Csak szeresd magad.”

Persze, köszi, mintha ez annyira könnyű lenne...

Mondogatni, mantrázgatni, igen, az megy. De megélni, átérezni, zsigeri szinten, őszintén és feltét nélkül... az már nehezebb. 

A legtöbben sokkal hamarabb, sokkal mélyebben és sokkal következetesebben szeretünk másokat, mint saját magunkat. Gondoskodunk. Figyelünk. Megértünk. Megbocsátunk.
Magunkkal viszont szigorúak, kritikusak, türelmetlenek vagyunk.

Az önszeretet nekem is egy örökzöld témám. Már egy jó ideje forgatom magamban és valószínűleg fogom is.

Mire jutottam:

Van egy nagyon egyszerű, mégis megkerülhetetlen igazság:

👉 Ezzel a testtel születtél ide a Földre.
👉 Ebben a testben fogsz élni mindaddig, amíg itt vagy.

Ez az egyetlen „otthon”, amit biztosan nem tudsz lecserélni, kidobni.

Úgyhogy, ha már így alakult és remélem, hogy sokáig így is marad, akkor mi lenne, ha megpróbálnám magamat jól érezni benne.

És mik azok a nagyon basic lépések, amiket tehetek ennek érdekében:

1.    Hogyan beszélek magammal:

Ez szerintem ez valójában 0. lépés. Mert megveheted a legmenőbb pilates bérletet és a legdrágább táplálékiegészítőt, ha utána úgy beszélsz magaddal, mint az ellenségeddel.

Az önmagunkról alkotott kép fundamentuma, hogy egy-egy kudarc után, de akár a hétköznapokban, hogyan beszélünk magunkkal.

2.    Szeretgesd meg magad!

Érintés, mint idegrendszeri üzenet:

Egy kéz a mellkason.
Egy kéz a hason.

Egy szeretetteljes mozdulat magadnak.

Ez az érintés a test számára azt üzeni:
„Itt vagyok. Nem hagylak magadra.”

Biológiailag ez oxitocint szabadít fel – a kötődés és biztonság hormonját.

3.     Határállítás, mint önszeretet

Bizony-bizony.... azzal, hogy határokat állítasz és megtartod őket, kiállsz magadért. Azt mutatod kifelé és magadnak is, hogy értékes vagy, szereted magad, fontos vagy magadnak.

Az önszeretet ugyanis nem csak „puha”.
Néha nagyon is határozott.

• nemet mondani,

• lassítani,

• kilépni olyan helyzetekből, ahol a tested összeugrik.

És fontos, hogy ez nem önzés.

Nézzük meg tudományos oldalról, hogy miért jó, ha szereted magadat.

A tudomány ma már egyértelműen alátámasztja, hogy az önszeretet – vagy pontosabban az önmagunkkal való együttérző kapcsolat – konkrét idegrendszeri és hormonális folyamatokkal jár együtt.

Mit mond erről a tudomány?

1. Az önszeretet csökkenti a krónikus stresszt

Amikor önkritikában élünk, a szervezet ezt fenyegetésként érzékeli.
Ennek hatására:

• aktiválódik a stresszválasz (kortizol),

• a test folyamatos készenléti állapotban marad.

Az önmagunkkal való együttérzés ezzel szemben:

• csökkenti a kortizolszintet,

• segíti az idegrendszer megnyugvását,

• támogatja a regenerációt.

👉 Magyarul: a tested fellélegezhet

2. Erősíti a biztonságérzetet a testben

Az önelfogadás hatására aktiválódik a paraszimpatikus idegrendszer, amely:

• az emésztésért,

• az alvásért,

• a hormonális egyensúlyért,

• az immunrendszer működéséért felel.

Ez az az állapot, ahol:

• jobban érzed a tested jelzéseit,

• könnyebb pihenni,

• könnyebb kapcsolódni másokhoz is.

3. Növeli az érzelmi rezilienciát

Azok, akik képesek együttérzéssel fordulni önmaguk felé:

• gyorsabban állnak fel nehéz helyzetekből,

• kevésbé esnek bele önhibáztatásba,

• stabilabb belső megtartást élnek meg.

Ez nem „gyengeség”.
Ez idegrendszeri stabilitás.

És a végén egy őszinte válasz:

Ha pedig eddig nem győztelek volna meg, hogy miért szeresd magadat, akkor itt az őszinte válasz, amire én jutottam: igazából nincs más út.

Eltölthetném az életemet úgy, hogy nem vagyok jól.
Hogy nem szeretem magam.
Hogy folyamatosan harcban állok önmagammal.

De ez nem visz közelebb semmihez.
Nem gyógyít. Nem könnyít. Nem tesz szabadabbá.

Úgyhogy választok.
Nem azért, mert mindig könnyű,
hanem mert ez az egyetlen út, ami valóban visz valahová.

Megpróbálom szeretni magam.
Megpróbálom elfogadni magam – ott, ahol éppen tartok.
Nem tökéletesen. Nem hibátlanul.

Úgy ahogy vagyok, beleszeretni önmagamba.